Budapest mint irodalmi kérdés
Az ország és a főváros vezetőjének találkozása tárcaírásra ihlette szerzőnket, ami nem csoda, ha egyenesen a legilletékesebb helyről hangzott el, hogy Budapest ügye nem anyagiak dolga, hanem az irodalomé.
Az ország és a főváros vezetőjének találkozása tárcaírásra ihlette szerzőnket, ami nem csoda, ha egyenesen a legilletékesebb helyről hangzott el, hogy Budapest ügye nem anyagiak dolga, hanem az irodalomé.
„Jó hát, akkor itt fogunk élni” sorozatunkban Darvasi László ír Magasról, Ráróról (akinek lófeje volt), Béziről, Dzsörziről, a kis Elekről, orrbaverésekről és az eltűnő telefonokról.
Csupasz fenyő, Szenteste, temetés és Elvis - tárcasorozatunkban Karafiáth Orsolya debütál.
A nemzet napszámosai, tartja a mondás a tanárokról, és a kormányzat úgy is bánik velük. Korlátozza a tanszabadságot, és korlátlan önkritikát vár el tőlük az őket a Klik és a Nemzeti Pedagógus Kar alá behajtó oktatáspolitika. Az önálló gondolkodás igényét egyre inkább megelőzi az összeszerelőüzem-kompatibilis oktatás, közben pedig központi irányelvek, etikai kódexek, portfólióminták terelik karámba a pedagógusokat. Ha a szerzőnk szatírájában idézett ukázokban bárki a valóságra ismerne, az egyáltalán nem a véletlen műve.
Karácsonyest. Szülészet. Élet-halál - "Jó, hát akkor itt fogunk élni" sorozatunk karácsonyi tárcájában.
A magyar kiskocsma (nem összetévesztendő a romkocsmával) olyan, mint egy futballstadion. Megvannak a maga szektorai, néha egymásnak esnek a kemény magok – írja Vass Virág a HVG tárcasorozatában.
A HVG tárcasorozatának első darabjában Filc Kálmán regényes élete elevenedik meg.
Kortárs írókat kérünk arra, hogy hétről hétre meséljenek nekünk emberekről, helyekről, hangulatokról, képzetekről. Arról, hogy miként élünk vagy élhetnénk valahol Európában, a Nemzeti Együttműködésben esetleg azon kívül – "Jó, hát akkor itt fogunk élni" címmel indul a hvg.hu tárcasorozata.